A legjelentősebb, legnagyobb hatású kortárs magyar képzőművészt, performert és médiaművészt nem a galériákban kell keresni. Annál inkább Vám-és Pénzügyőrségben kifüggesztett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata közelében, budapesti önkormányzatok épületében felállított Alaptörvény asztala körül, netán Horthy-szobros köztereken. Dániel Péter azonban nem csak a tettek embere, de befolyásos elméletalkotó is. Az Orbán-kormánnyal szembeni szabadságharcában fölébe helyezi magát az olyan 1956-os veteránoknak, mint Wittner Mária. Vallja, hogy a művészet elsősorban a jelennek szóló akció és hatáskiváltás. Ezért is választja az önkifejezés eszközéül a leghétköznapibb tárgyakat: kaszinótojást, ketchupot és vörös festéket. Mindenkinek van véleménye róla, senki sem maradhat közömbös a művészete iránt. Dániel Péter megosztó személyiség, a coolsága viszont kétségbevonhatatlan! Reméljük, nem gondolja komolyan, hogy elhagyja Magyarországot! Vagy ha mégis, hamar visszatér, és újabbnál újabb művekkel örvendeztet meg minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.